This is your film submitted to "Lásd, amit hallasz! Filmverseny - 2018" contest. A filmet készítette: Lozsu Team (Szilágyi Nikolett, Pölcz Krisztina, Balogh Nóra Rita, Jőrös Virág, Fördős Fanni) „A jelenből a múltba, a múltból a jelenbe.” Ez lenne a történetünk alapkoncepciója. A cselekmény egy idős bácsi fiatal éveire való visszaemlékezéssel kezdődik. Az úr ül a szobájában, egy képet néz, amiről élete legemlékezetesebb táncos bálja jut eszébe, ahol meghódította élete szerelmét. A két fiatal kapcsolata nem mindig volt felhőtlen, megismerkedésükkor rögtön kialakult egy konfliktus. A megismerkedés pontos helye a táncterem volt, ahol egy bálra való felkészülés miatt párokban kellett volna együtt dolgozni, de egy pár –akik a történetünk főszereplői is- nem szimpatizáltak egymással és a feszültség érezhető volt kettőjük között, ez visszavezethető arra, hogy már az első próbán a pár fiú tagja, csak úgy heccből kigáncsolta lányt. Ez az ellenszenv később egy kicsit enyhült, de még mindig érezhető, hogy nem igazán kedvelik egymást. Az idő múlásával rájönnek, hogy többet éreznek egymás iránt de egyikük sem meri megtenni az első lépést a másik felé. Ahogy közeleg a bál napja mind a kettőjükben erősebb az az érzés, hogy ez a táncest valami fordulatot, mást fog hozni az életükbe. Esetleg életük szerelmét? Hosszú hetek és kemény próbák után végre elérkezett a várva várt bál napja. A tánccsoport együtt megy a helyszínre, ami egy iskola nagy díszterme. Ahogy beérnek a nagy tánctér fogadja őket körülvéve székekkel. Egy kis bevezető beszéd után megnyitották az estet. A főszereplő páros egy ideig csak ült, nem mertek kezdeményezni. A lány már kezd megsértődni a párjára de végül a fiú erőt vesz magán és felkéri a lányt táncolni. Mind a ketten hatalmas nagy beleéléssel és szenvedéllyel táncoltak, amit a többi páros észre is vett. Mindenki kiáll a színpad szélére és őket csodálja. Amikor véget ér a zene elfáradva de annál boldogabban megölelik egymást. Ebben az ölelésben minden benne volt: a megbocsájtott veszekedések, a próbák, a tánc fáradalma és ami a legfontosabb, a szerelem. Az ölelés közben a múltból visszaugrunk a jelenbe. A most már idős bácsi meghatódva olvas egy oklevelet melyet a bál estéjén kapott. A papíron ez állt: az est táncosai. Majd megpillant egy levelet melyet egy gimnázium küldött neki. A levélben meghívást kapott a bál 30. évfordulójára a feleségével együtt. Ekkor kiderül a bácsi viselkedéséből, hogy sajnos már a szerelme elhunyt. Két héttel ezután az idős úr csinosan felöltözve és meghatottan jelent meg a bálon, ahol sok-sok emléket tudott felidézni.