Coming Out

3. csacsa222 at 01:07 4 11 2010

Asszondja hogy, 2010 volna, és szerintem rengeteg művészi-drámai magyar kisfilm születik, ezer okból, most ezt nem is firtatnám, inkább a végeredményekre térnék ki. Amolyan nagyon "magyarosan" hatalmas százalékuk borzadály, szintén ezer okból. Igazából meg sem tudnám fogalmazni, ezt a szót, amit még nem találtak ki, amivel illetni lehetne azon magyar kisfilmeket, melyek konkrétan vagy a drámaiságon, vagy a művésziességen, vagy a pocsék bárbeszédeken, vagy az agyon operatőrizáltságon vagy pedig a színpadi színészi játékon dőlnek saját késükbe, és sajnos elég az egyik, hogy a film esetleges szépségeit magával rántsa.

Ezért volt felemelő látni eme filmet, (főleg az első fele fantasztikus) mely nem azért jó, mert jó film, hanem azért mert amin más magyar kisfilmek, ebben a "magyar" betegségben elhasalnak, addig pont ezek a fő tartó oszlopai, így szolidan kitűnve társai közül. És ahogy a film vége elárulta, nem is ez volt a célja.

Kitudja, tán a magyar kisfilmek betegségének gyógyszere ez, hogy jobban akarjuk a tisztelet v nyílvánítást, mint egy termék létrehozását?

Amúgy persze nem, hisz kell ide profizmus, (meg amúgy a belső érzelmek is gyakran a vérző foltjai egy kisfilmnek, de úgy látszik itt pont nem) fogadják hát őszinte gratulációm.
Ez volt eddigi életem (21 év) legjobb magyar kisfilmje számomra, köszönöm szépen!

2. csacsa222 at 01:06 4 11 2010

Asszondja hogy, 2010 volna, és szerintem rengeteg művészi-drámai magyar kisfilm születik, ezer okból, most ezt nem is firtatnám, inkább a végeredményekre térnék ki. Amolyan nagyon "magyarosan" hatalmas százalékuk borzadály, szintén ezer okból. Igazából meg sem tudnám fogalmazni, ezt a szót, amit még nem találtak ki, amivel illetni lehetne azon magyar kisfilmeket, melyek konkrétan vagy a drámaiságon, vagy a művésziességen, vagy a pocsék bárbeszédeken, vagy az agyon operatőrizáltságon vagy pedig a színpadi színészi játékon dőlnek saját késükbe, és sajnos elég az egyik, hogy a film esetleges szépségeit magával rántsa.

Ezért volt felemelő látni eme filmet, (főleg az első fele fantasztikus) mely nem azért jó, mert jó film, hanem azért mert amin más magyar kisfilmek, ebben a "magyar" betegségben elhasalnak, addig pont ezek a fő tartó oszlopai, így szolidan kitűnve társai közül. És ahogy a film vége elárulta, nem is ez volt a célja.

Kitudja, tán a magyar kisfilmek betegségének gyógyszere ez, hogy jobban akarjuk a tisztelet v nyílvánítást, mint egy termék létrehozását?

Amúgy persze nem, hisz kell ide profizmus, (meg amúgy a belső érzelmek is gyakran a vérző foltjai egy kisfilmnek, de úgy látszik itt pont nem) fogadják hát őszinte gratulációm.
Ez volt eddigi életem (21 év) legjobb magyar kisfilmje számomra, köszönöm szépen!

1. RoninJohn at 22:29 26 11 2009

Ez nagyon tetszett. Operatőri, vágói és rendezési szempontból is remek munka. A két szereplő pedig tökéletesen hozta a szerepet. Csillagos ötös:)

ui: Kiváncsi lennék, milyen kamerával dolgoztatok és lenne még egy-két kérdésem. Dobj egy emailt légyszives ide: ergil14@freemail.hu
Kösz!